Alapanyagok

zöldborsó

A könnyen emészthető, jóízű, fejtett zöldborsó (Pisum sativum) csak a 30-as években kezdett "népélelmezési cikké" emelkedni.
A borsónak két őshazája is volt. Vavilov azt állapította meg, hogy az egyik Afganisztán, a másik Abesszínia területén volt. Innen került mindkét faj a Földközi-tenger környékére, ahol a görögök és a rómaiak már fontos gazdasági növényként tartották nyilván. Az egyiptomi ásatások során a Nílus-deltájából 4000 évesnek becsült borsószemek kerültek elő egy raktározókosárból.
A középkorban mindenütt termesztették, és az írásos emlékek kisebb magvú "mezei" és nagyobb magvú "kerti" borsókat különböztetnek meg. A kifejtőborsók jellemzője, hogy magjuk éretten sima, nem töppedt. A velőborsók hosszabb tenyészidejűek: magjuk felülete ráncos, töppedt. A cukorborsóknak az a jellegzetességük, hogy a hüvelyük is ehető. vetést elmulasztotta, a megkésettel ne kísérletezzék, és csak később, nyáron vessen újra borsómagot.
A friss zöldborsóhüvelyek mintegy 10 napig fogyaszthatók.
A zöldborsó értékes táplálék. Kalóriaértéke a burgonyáéval azonos, a fehérjetartalma azonban háromszor akkora.
A zöldborsó egyik kedvenc nyári eledelünk. Több féle közül választhatunk, a cukorborsót hüvelyestől főzzük. A zöldborsónál arra kell vigyázni, hogy meg ne vénüljön, mert akkor már inkább átveszi az érett borsó tulajdonságait, az emésztésre és a gázokra vonatkozóan. A zöldborsót nemcsak magában, de más főzelékfélékkel is elkészíthetjük Nagyon kevés az olyan zöldségféle, amelyben több a magnézium mint a kalcium. A zöldborsó segíti az emésztést és alaposan hozzájárul a bélmozgás serkentéséhez. A zöldborsót többféle képpen fel tudjuk használni. Ha valamilyen betegséget akarunk gyógyítani, itt is legjobb, ha nyersen fogyasztjuk, esetleg a székrekedéssel tehetünk kivételt, mert oda inkább rostra van szükség, hogy kitakarítsa a beleket
Főzeléknek, párolva, levesnek és saláták alapanyagának tálalható.
Jól konzerválható, mélyhűthető, szárítva is tartósítható.