2011. október 16. | vasárnap
Kezdetben amikor még csak ketten voltunk és egy olyan ebédet szerettem volna készíteni amit mondjuk a nagymamám „összedob” fél óra alatt az nekem sokszor napos programmá vált. Esetenként nem ebéd, hanem vacsora lett belőle. Ez nem kizárólag tapasztalatlanságomon múlt, hanem akkor még teakonyhám silány felszereltségén is. Kezdetben volt egy kicsi és egy nagyobb lábasom. Evvel a felhozatallal nehéz volt egyszerre levest és főételt főzni. No ekkor jött az első karácsonyunk amikor megkaptuk az első 12 darabos edénykészletünket. Úgy éreztem a lehetőségeim ezzel a végtelenre növekedett. De tévedtem! Ezekkel csak főzni lehet, sütni nem. Pedig én inkább sütni szeretek mint főzni. Könyvekből is inkább sütisek voltak. Sokszor lapozgattam csodálatos képekkel teletömött könyveket, olvastam a recepteket és beszéltem le magam sorra, hogy ezt nem tudom megcsinálni mert ez nincs az azért mert az nincs. Nem volt mit tenni elkezdtem felépíteni kicsi teakonyhám helyére a cukrászműhelyemet. Első nagy beruházásom a robot gép volt. Elvégre hogy keverjem a vajat habosra, a tojást hogy verjem kemény habbá gép nélkül? Meglehetne csinálni kézzel is egy klasszikus habverővel is (ahogy a nagymamám is csinálta régen), de mégse legyek olyan mint egy NDK-s súlyemelő néhány év múlva. Így mondva csinált okokkal lassan fejlődni kezdett a készletem. Szépen sorban jött haza a nyújtódeszka, sodrófa, süti szaggató minden méretben és formában, kis tál, nagy tál, muffin sütő és még rengeteg mondhatni szezonális szerszám ami esetenként inkább a helyet foglalja. Mivel teakonyhám befogadóképessége véges és időközben új lakásunk szomszédsága nagyon segítőkész és hasonló helyzetű, a vásárlás helyett inkább csereberélni kezdtünk. Elvégre maga a főnyeremény ha nem kell minden elengedhetetlen kelléket megvenni, hanem csak ejtek egy körtelefont a „neked van-e?” mondattal indítva és valakinek biztos van pont olyan ami nekem kell. Van ami már régen elfelejtett és fontos, ami a 80 éves Mária néninek biztos van és Mária néni sokszor gondolja úgy, hogy neki ez már nem kell mert csak régi kacat a szekrényében a kölcsönkérhetem kérdésemre a válasza a hát persze aranyom, de vissza se hozd a válasz. De ez nálunk így meg mindennel. Mert ki ne járt már volna úgy, hogy pont 1 tojással lett volna kevesebb itthon vagy úúú elfogyott a sütőpor.
Ez az egész gondolat onnan indult, hogy mi kell egy konyhába? Szerintem vegyen mindenki azt és olyat amilyet szeretne és aminek hasznát veszi. Mindenki mást szeret főzni vagy sütni. Aki nem iszik teát az minek vegyen teafőzőt mert egy régi listán az is szerepel?